Szabó Gábor Timúr

“nem lehet nem kommunikálni”, ez az egyik legfontosabb kommunikációs axióma, mert pontosan megragadja azt a tényt, hogy bár törekedhetünk arra, hogy kifejezzünk valamit, de ha el akarjuk kerülni valaminek a kifejezését, abban biztosak lehetünk, hogy valami másnak a kifejezését azonban el nem kerülhetjük. Az élménypedagógiai munka és a metafóra elválaszthatatlanok, még akkor is, ha ez utóbbit sokszor csak véletlenszerűen, megszokásból használjuk, csupán azért, mert “így tanultuk”. Mit jelent, az, hogy Pókháló? Elektromos kerítés? Mit üzen, ha ugyanazt a kihívást Hátra dőlésnek vagy Bizalmi dőlésnek hívjuk? Kinek mit. Tudatosan alkalmazni a metafórát a legfontosabb lehetőség egy élménypedagógus kezében. A feladat/játék neve, instrukciója és annak kiadásának formája, a feladat céljai, a feladat adott keretei, a facilitátor jelenléte, a feldolgozás választott formája, ezek mind mind kincsesbányák és megszabják a tanulás tartalmát és mélységét. A metafóra több szinten hathat. Alapmodell a “hegyek magukért beszélnek”, azaz az élmény/tapasztalás beszél magáért, nem igényel további feldolgozást. Aztán lehet sokat beszélni az élményről, a megfigyelő és az átélő szemszögéből is. Tudatosan is fel lehet dolgozni a történteket, aktív cselekvést, bevonódást megkövetelő feldolgozó eszközökkel is, (melyek maguk is tapasztalást biztosítanak és metafóra értékük van) de a tapasztalati helyzeteket tudatosan, résztvevőinkre szabva is megtervezhetjük. Ilyenkor a tapasztalás előtt irányíthajuk direkt módon a résztvevő figyelmét, keretezhetjük az élményt és indirekt módon is irányithatjuk azt. A workshopon igyekszem példákon keresztűl bemutatni mindezt és a résztvevők sajátélményen keresztűl dolgozhatnak metafóráikon és a résztvevőiknek legjobban megfelelő metafórákon. És akkor még nem is beszéltünk a kinesztetikus metafórákról (Gass, 2009 - szigorúan inyenceknek).